Megnyitó:
2021 Okt 15, 18:00
Látogatható:
2021 Okt 16 2021 Okt 31
Nyitvatartás:
naponta 16:00–20:00 óra között
Helyszín:

Kivonat
Nem vagyunk annyira naivak, hogy azt higgyük: az új művészgenerációt anticipálni vagy felmérni tudnánk a régi, akadémizált – és ennek folytán halott – művészeti felfogás és nyelvezet eszközeivel.
Helyette egy harctér határait kívánjuk itt meghúzni, és egy elkövetkező forradalom (lehetetlen) kereteit meghatározni.
Mert bármilyen más törekvés csupán lezárná azt, ami el sem kezdődött, vagy megismételné azt, amit már eleve ismertünk.
A nagy művészek sohasem az érthető dolgok és emberek iránt érdeklődnek, hanem makacsul rámutatnak egy-egy égető kérdésre, még akkor is, ha ez a számukra a pusztulást jelenti.

Konkrét
Olyan alkotók, mint Mureșan Ciprian, Savu Șerban, Bejenaru Matei, Vătămanu Mona, valamint Tudor Florin, Monotremu (Borotea Laura és Boldiș Gabriel), Miklósi Dénes és Miklós Szilárd, Kispál Ágnes-Evelin és Kispál Attila az Ecsetgyár kurátorainak bátorítására egy-egy olyan lépésre kötelezik el magunkat, amely visszahelyezi őket a helyi közösségekkel és tétekkel való munka logikájába, a fiatal generáció művészeinek kiválasztása és ezek kiállításainak szervezése által. – Anton Răzvan és Iepure-Górski Mihai

A Future Perfect projekt #5 kiadása, olyan fiatal művészek egy-egy alkotását, alkotás sorozatát mutatja be a Tranzit Ház emeleti kiállítóterében, akiknek a művészi gyakorlatában a fotográfia mint elsődleges médium szerepel, vagy műveinek egyik alkotó elemeként van jelen. Ugyanakkor az otthon fogalmának kérdése tágabb személyes-történelmi kontextusban, illetve intim, szakmai megjelenése, valamint szociológiai és építészettörténeti megközelítésben foglalkoztatja az alkotókat.

A négy meghívott kiállító művész Bede Kincső, Fejér Bernadett, Kusztos Júlia és Mihai Șovăială bár az ország különböző városaiból származnak, és részben – Bukarestben, Kolozsváron – többük itt kezdte el felsőfokú képzését, mégis külföldön folytatták tanulmányaikat, ott élnek és dolgoznak. – Ágnes-Evelin Kispál & Attila Kispál

A kiállítás a Living the Future – a művészeti alkotás támogatásának lehetőségei válságos időkben c. program része.

Megnyitó:
2021 Okt 08, 19:00
Látogatható:
2021 Okt 09 2021 Nov 14
Nyitvatartás:
11:00–19:00, hétfőn és ünnepnapokon zárva

A kiállítás Várnagy Tibor (Budapest, 1957) kamera nélkül készült, illetve kísérleti fotóiból mutat be válogatást.

Várnagy az „alternatív” törekvések képviselőjeként az utóbbi évtizedek magyarországi művészeti életének meghatározó szereplője. A nyolcvanas évek egyik legjelentősebb művészcsoportosulásának, a Hejettes Szomlyazóknak alapító tagja (a csoport munkájában 1990-ig vett részt), aki a fotográfia mellett rajzol, alkalmanként fest, kollázsokat, objekteket, installációkat készít. 1991-től 1994-ig Eperjesi Ágnessel dolgozott együtt, majd azt követően alkalmi kiállításokat rendezett Várnai Gyulával, Ádám Zoltánnal, Tandori Dezsővel, Hajagos Andreával. 2001 és 2004 között szerkesztette a Manapság című (quasi) periodikát Erhardt Miklóssal. 2006-tól fotóblogot, 2009-től videóblogot vezet. Alkotói tevékenysége mellett művészeti íróként és galériavezető-kurátorként, 1983-as alapítása óta a hagyományosan kísérleti műfajokra (performansz, kísérleti fotográfia, intermediális törekvések) koncentráló kiállítási programot megvalósító Liget Galéria vezetőjeként is aktív. Munkásságában a kísérleti műfajok mellett alkalmanként szociálisan elkötelezett aktivista hangvételű projektek is szerephez jutnak.

Várnagy alkotásai a nyolcvanas évek közepétől kezdve rendszeresen szerepeltek magyarországi és nemzetközi helyszíneken (köztük a varsói Mała Galeriában és a bécsi Fotogalerie-ben, illetve számos amerikai kiállításon), a kreatív/experimentális fotó egyik legeredetibb képviselőjévé téve alkotójukat. Várnagy Robert Heinecken videogramjaitól Erdély Miklós fotókísérleteiig számos referenciával rendelkező fotográfiai alkotásai a performatív műfajok, az akcióművészet, ugyanakkor az újhullámos vizualitás és az expresszív gesztusfestészet tendenciáival állnak szoros kapcsolatban.

A Photoessential? cím a kiállításon bemutatott sorozatok sajátosságára utal: a fényérzékeny anyag alapvető tulajdonságait kiaknázó, azokra építő eljárással készült művek a fotográfiai kép létrejöttének esszenciális, elemi jellegzetességeit viselik magukon. Erre a felvetésre nem csupán a bemutatott fotóművek, hanem a kiállított mozgóképes anyagok is reflektálnak, köztük a Fotókoktél című, 1990-es akció dokumentációja, amely ironikusan és provokatívan kérdezett rá a fotográfiával szemben hagyományosan támasztott elvárások létjogosultságára.

A kiállításon szereplő művek legnagyobb csoportja az 1985 és 1987 között készült TV-kontaktoké: ezek létrehozása során az alkotó közvetlenül készített negatívba átfordított másolatokat a televízió képernyőjén át sugárzott képekről. Első ilyen luminogramjai dokubróm papírra készültek, majd a későbbiek során alkotójuk fekete-fehér és színes fotópapírt is használt a létrehozásukkor, alkalmanként pozitívba „visszafordítva” az eredeti képeket. A szürrealista munkamódszert idéző sajátos brûlage-képek közé tartoznak a Tűz-kontaktok (1987), melyek során a fotópapírt megvilágító fényforrás sem külső eredetű, hanem közvetlenül a fotópapír meggyújtásával létrejövő lángok világítják meg a fényérzékeny felületet és hozzák létre a képet, miközben részben megsemmisítik a hordozót is. A művész a nagyítógép üres keretét és az erős fényhatás okozta denzitás expresszív erejét használva hozta létre a malevicsi fekete négyzetre visszamutató luminogram-sorozatát, a Fekete négyzeteket (1988). A kiállításon olyan vegyszeres fotók – kemogramok – is helyet kapnak, mint a Budapest 02 (1986) című fotótabló vagy a Portrék és csoportképek-sorozat (1990), amely a nyelv és a kép egymáshoz való viszonyának kérdéseit ágyazza érzéki, egyúttal ironikus posztkonceptuális keretbe, szerepeltetve a széria kiindulópontjául szolgáló faragványt, a Várnaggyal a Hejettes Szomlyazók csoportban együtt dolgozó Fekete Balázs Én című művét is. A kiállítás részét képezik a hétköznapi, szinte banális anyagok (cukor, tojás), illetve különböző testnedvek (vizelet, nyál, ondó) átvilágításával létrehozott alkotások 1989-ből, valamint az alkotó a Fekete négyzetek tanulságait felhasználó polaroid-fotogramjai a kilencvenes évek elejéről. Az új hullámos esztétika jegyében, vászonra nyomott fotók átfestésével létrehozott alkotások (amelyekkel Várnagy felvételt nyert a Fiatal Képzőművészek Stúdiójába 1985-ben) kiindulópontjául szolgáló Önarcképek két tagja a megvilágítás közben temperával történő átfestés révén jött létre, amely Várnagy grafikai munkásságának jellegzetes eljárásával hozza őket kapcsolatba. A kiállítás mozgóképes anyagai között archív felvételek összeállításából létrehozott, az 1989-es év az alkotó számára meghatározó eseményeit felvonultató montázs, egy, a fotográfiai kísérletekhez szorosan kapcsolódó grafikai sorozatot bemutató videó, és egy frissen készült – a kiállítás „vezetőjeként” is felfogható – interjú is szerepel.

A kiállítótérbe való belépés ingyenes, azonban a hatályban lévő járványügyi rendeletek tiszteletben tartásával lehetséges, azaz érvényes oltási / felgyógyulási igazolvány vagy negatív koronavírus-teszt felmutatásához kötött.
A kiállítás látogatása alatt a maszkviselés és a távolságtartás kötelező.

Az esemény része a Sepsiszentgyörgyön megrendezésre kerülő VISOR Székelyföldi Fotófesztiválnak.

A sepsiszentgyörgyi MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér által szervezett ingyenes tehetséggondozó programban a következő diákok nyertek felvételt:

Balázs Ákos, Bartha Nóra, Bokor Dorka, Cseresznyés Virág, Cserr Hanna, Ferencz Ákos Norbert, Ilyés Csilla Orsolya, Illyés Nándor, Jelen Viktória, Pál Mónika, Pieldner Ádám

Ezúton is köszönjük jelentkezésetek az #animagma animációs workshopra és tanfolyamra. Gratulálunk!

Időpont:
2020 Márc 31
Következik