A „Változó idő” három videóprogramot fog össze, amelyek Tádzsikisztánban (2013), Mongóliában (2018) és Moldovában (2024) készültek. A kiállítás a videót nem dokumentációként vagy kommentárként közelíti meg, hanem a mozgóképes gyakorlatokat az előrejelzés egyik formájaként értelmezi. Ezek nem a jövőre vonatkozó jóslatok, hanem a jelen figyelmes olvasatai: olyan képek, amelyek rögzítik a mindennapi életben kibontakozó elmozdulásokat, ismétlődéseket és feszültségeket.

A kiállítás keretében az időbeli különbségek közös létfeltételként mutatkoznak meg. Dusanbéban a művészek az „új ember” alakjához térnek vissza, hogy megkérdőjelezzék, miként alakultak az állampolgári részvétel mindennapi gyakorlatai az ország függetlenné válása óta, és mi maradt meg a korábbi eszményekből a hétköznapi életben. Az Ulánbátorban készült anyag a nomád és letelepedett kultúrák közötti feszültségeket tárja fel, láthatóvá téve a migráció, az urbanizáció és a gazdasági nyomás által keletkezett súrlódásokat. Kisinyovban fiatal művészek reflektálnak arra, hogyan születik művészet sötét időkben: egyszerre tekintenek a háború és a trauma jelenkori tapasztalataira, valamint a válságokra adott korábbi művészeti válaszokra.

A programok közül kettő a „The Edge of Light. Horizons of Resistance in Film & Video [A fény határa: az ellenállás horizontjai filmben és videóban]” című, 2025-ben Kisinyovban megrendezett Videomaraton része volt, amely az ellenállást olyan gyakorlatként mutatja meg, amely a gondoskodásból, a kitartásból és a tanúságtételből táplálkozik. Együtt szemlélve a művek a változó idő földrajzát rajzolják meg, ahol a művészeti gyakorlat a még formálódó társadalmi valóságok iránti éberség egyik módjaként jelenik meg; ahol a művészet nem a megoldatlan társadalmi valóságokon feloldását kínálja fel, hanem fenntartja a gondolkodás, a reagálás és az elkötelezett jelenlét képességét.

Vetítési program

Videóprogram (I): „Az új ember újragondolása”
Művészek: Syrlybek BEKBOTAYEV, Marifat DAVLATOVA, John DAVIS, Jamshed KHOLIKOV, Aytegin MURATBEK UULU, Alexandr NICOLAEV, Khurshed RASULZODA, Alla RUMEANTZEV, Sulaymon SHARIFI, Murodzhon SHARIPOV, Surayo TUYCHIEVA

Videóprogram (II): „Városi találkozások: a migráció és a mobilitás között”
Művészek: Bat-Ochir ALTANTOVCH, Batchuluun BAT-ERDENE, John DAVIS, Purev DAVAAJARGAL, Jadamba DARKHIJAV, Enkhbaatar ENKHTULGA, Batbayar ENKHCHULUUN, Tsagaantsooj GALSANDORJ, Badarch MARALGUA, MERGEN B., Bum-Erdene MUNKHZUL (aka Zulaa Urchuud), Ulambayar NARBAYASGALAN, Sanjsuren TUMURSUKH, Purevdash ZOLJARGAL

Videóprogram (III): „Hogyan születik művészet sötét időkben?”
Művészek: Ariadna CARP, Daniel CALDARE, Iurie GANDRABURA, Daria KUZNETZOVA, Gherman SAFTA, Vlasi ȚURCAN, Mihaela STEFANIA, Nina VRABII

Források:
„Reimagining the New Man” – film workshop a „Practicing civic duties through social and visual media [Az állampolgári felelősség gyakorlása közösségi és vizuális médiumokon keresztül]” projekt keretében. Szervező: Dushanbe Art Ground, Dusanbé, Tádzsikisztán, 2014.
„Urban Encounters: Between Migration and Mobility” – Ștefan Rusu és John Davis projektje, az Arts Council of Mongolia (ACM) közreműködésével, Ulánbátor, 2017.
„How to Make Art in Dark Times?” – a Laboratory of Experimental Film and Video Art reVEDERE’24. Szervező: KSA:K – Center for Contemporary Art, Kisinyov, Moldova, 2024.

–
Ștefan RUSU (1964, Kâietu, Moldova) művész, kurátor és kutató, Kisinyov (Moldova Köztársaság) és Bukarest között dolgozik, jelenleg pedig Apia városában (Samoa-szigetek / Dél-Csendes-óceán) él. Művészeti és kurátori tevékenysége interdiszciplináris megközelítést követ: foglalkozik kiállításrendezéssel, filmgyártással, oktatási platformokkal és kulturális aktivizmussal.
A 90-es évektől kezdve munkája azokra a társadalmi és politikai változásokra irányul, amelyek a berlini fal leomlása és a Szovjetunió felbomlása után jellemezték a kelet-európai társadalmakat. 2000-től részt vesz a kisinyovi KSA:K – Center for Contemporary Art programjainak fejlesztésében, ahol kurátori és kutatásalapú projekteket vezet. 2005–2006-ban elvégezte a De Appel (Amszterdam) kurátori képzési programját. 2012 végén Tádzsikisztánba költözött, ahol a Dushanbe Art Ground központban kurátori projekteket és nyilvános programokat szervezett. 2016-ban Kirgizisztánba költözött, ahol elindította az „Insular Modernities” kutatási platformot, amely a városi kontextust és a szovjet modernizmus építészeti örökségét vizsgálja, feltérképezve a közterek helyzetét és a városi aktivizmus szereplőit Közép-Ázsiában és Kelet-Európában.

Számos videóprogramot és kiállítást szervezett, amelyek a mozgókép és a digitális média szerepét vizsgálják: „MoldGolia – Video Art from Republic of Moldova” a „Czechpoint – Exhibition of Political Art” részeként a NOD Galériában, Prága (2006), később a zilinai Művészeti Múzeumban, Szlovákia (2007). „New Old Routes, Central Asian Video Art” az Arsenal Galériában, Bialystok, Lengyelország (2007) és a BizArt Centerben, Sanghaj (2009).„Changing Climate” a Kunsthalle Exnergasse-ben, Bécs (2009) és az AUB Galériákban, Bejrút/Libanon (2014). A „Reimagining the New Man” válogatását vetítették a Video Vortex XI: Video in Flux fesztiválon, Kochi-Muzeris, Kerala, India (2017), és a „Nothing to Lose: Melancholy of Resistance” című programot a „Face Value” Transmediale – Art and Digital Culture fesztiválon, Berlin (2018). Az „Urban Encounters: Between Migration and Mobility” videóprogram az „Ulaanbaatar” média művészeti fesztivál és az „Altan Khalis” független filmfesztivál (2017) része volt.

Ștefan a következő kiadványok szerkesztője: Spaces on the Run (2015), Reimagining the New Man (2014), Chisinau-Art: Research in the Public Sphere (2011), RO-MD/Moldova in Two Scenarios (2008). 2012-ben rendezte a „Reclaiming the City” című dokumentumfilmet, amely a 7. Berlini Biennálé számára készült („Forget Fear”, kurátorok: Joanna Warsza és Artur Żmijewski). 2014-ben az Oberliht Egyesülettel együttműködve elkészítette az „Autopcity” című dokumentumfilmet, amely a dzsentrifikáció kisinyovi közterekre gyakorolt hatását vizsgálja.

www.stefanrusu.net