Magyarországon a nyolcvanas évek underground művészete nagyrészt privát helyszíneken zajlott, kisszámú közönség előtt. A legtöbb esetben elkészültük után sem kaptak nyilvánosságot ezek a munkák, maximum kis galériákban lettek bemutatva, így sokszor reflektálatlanul maradtak. Ujj Zsuzsi művészete eklatáns példa erre a tendenciára. A szűk baráti körön kívül nem kapott figyelmet, kortásai a Liget Galéria két kiállításán láthatták, de a szakma lényegében nem is ismerte meg azt a nyolcvanas években.

Ujj Zsuzsi több műfajban is párhuzamosan alkotott. Dalszövegeket már az évtized elején írt, majd 1986-ban kezdett el fotókat készíteni. Fotós életműve mindössze néhány évre koncentrálódik, 1991-ben felhagyott vele. Ezt követően a Csókolom együttes alapító énekeseként lett ismert. Ujj Zsuzsi fotói és zenei pályafutása elválaszthatatlanok egymástól, fontos hatást gyakoroltak egymásra. A kiállítás címe egy korabeli, 1987-es dalszövegéből idézet; mint ahogy dalaiban, fotóiban is a szerelmet keresi, a maga öntudatos, megállíthatatlan lázadó hozzáállásával beszél szexualitásról és vágyról.

A fotók keletkezési körülményei elválaszthatatlanok azoktól. Akkori szerelme, Halas István fotográfus külföldre távozásával, annak hiányában kezdett el önarcképeket készíteni. Dühös volt a szerelmére, hogy másik országba távozva elhagyta őt. Meg akarta mutatni magát neki. Szépnek akarta láttatni magát. Nagyfokú önkitárulkozást látunk a fotókon. Lényegében szerelmeslevelek helyett készültek, a szeretett férfi távollétében. Halas saját médiumában, a fotóval üzent. Önkioldóval készültek képei a legtöbb esetben. A negatívok előhívásában barátai (leggyakrabban Várnagy Tibor és Halas István) segítettek, mivel ő maga nem is tudta volna technikailag mit kell tennie. Annak érdekében, hogy meg tudja nézni a negatívokat (mivel nem volt pénze előhívatni azokat) átfordította síkfilmre őket és a falon akkorába nagyította amekkorába csak szerette volna. Néhány munkája több verzióban is létezik. Lágy és kemény változata is készült egy-egy fotónak. A kemény képeken a fénymásoláshoz hasonló kemény kontúrok jelennek meg finom átmenetek nélkül. E műveinek vizualitására minden bizonnyal hatással volt a korszak művészében akkoriban elterjedő fénymásolat, xerox megjelenése. Fontos inspirációs forrás volt számára ezen túl, hogy a nyolcvanas évek második felétől a Balázs Béla Stúdióban, és emellett Forgács Péter Privát Fotó és Filmarchívumában is dolgozott.

Külön egységet alkotnak tükörrel készített önarcképei. A tükör visszatérő eleme Ujj Zsuzsi életművének. Korai tükrös sorozatában árnyékképe látható a falon és azon lógnak tükrök, melyeken a művész egyes testrészei láthatóak. Tükrös művei inspirálója Szilágyi Lenke fotói voltak, melyeket a Budapest Galéria Lajos utcai kiállítótermében látott Ujj Zsuzsi annak idején.

Önarcképei mellett testfestéssel is kísérletezett, különböző perszónákat öltött magára és szinte storyboardként készített magáról beállított fotódokumentációt – hasonlóan Hajas Tibor egyéni performanszaihoz. Sorozatokat hozott létre, melyek közül néhány szerepel a kiállításon. Első alkalommal az arcát pöttyösre festette, ezáltal ártatlan kislánynak mutatva magát, ugyanakkor a meztelen testére női nemi szervként értelmezhető rombuszt festett. A művek nagy részét a szobája sarkában készítette el. Nem igazán kivehető a testére festett motívum sok esetben, mert a legtöbb fotón kuporog. Ennek a sorozatának egyes darabjain feltűnik egy partvis nyele, egy borosüveg és egy tükör is. Seprűs című alkotása is ide tartozik, melyen boszorkányként jelenik meg, amint a seprű nyelén ül hetykén.

Második testfestésekor már egész testét fedő csontvázat rajzolt magára. Ujj Zsuzsi több alkalommal is csontvázzá maszkírozta magát és különböző sorozatokat készített így, némelyiknek komplett narratívája van. Csupasz testét csak egy vékony fehérnemű fedi, de ennek ellenére az elsődleges nemi jellegek nem feltűnőek a testén, mivel mellbimbóit nagy fekete pöttyökkel fedte. Sorozatának egyes darabjain egy valódi csontvázat is láthatunk, akivel esküvői beállított fotókat készített. Egy másik képen a nászéjszaka imitációja jelenik meg, amint az igazi csontváz fölött domináns pozícióban jelenik meg az alkotó. Sőt a történet folytatásaként még egy kézben ringatott csecsemő csontváz is feltűnik a sorozatban. Fóliás című sorozatában áttetsző hullazsákban, egy fóliában látható a csontváz alak. Egy másik hasonló alcsoportja ennek a sorozatnak a Repülős képek, melyeken lebegve jelenik meg. E sorozat legikonikusabb darabja a Trónusos, melyen letakart emelvényen, azaz trónuson ül és higgadtan néz előre az alkotó. Szuggesztív erővel bíró művének párdarabja a Tojásos. A két képen ugyanabban a testfestésben, hasonló eszközökkel, de két teljesen ellentétes jelenetet láthatunk. A Tojásos képen alulról fotózva, békaperspektívából egy sokkal ziláltabb pillanatot ábrázol, amint lábai között egy látszatra tojás-szerű tárgyon ül a csontváz –valójában ugyanazon a trónuson helyezkedik el.

Öcsis sorozatát bevallottan Hajas Tibor Lou Reed Total-ja ihlette, ez is egy egyéni performansz dokumentációnak tekinthető. Napszemüvegben, bőrkabátban, sminket viselve, neccharisnyában pózoló művész mellett feltűnik egy szintén napszemüveges, kalapos férfi. A monoklit viselő nőalak, a férfi a nővel mit sem törődő hozzáállása, a letolt harisnya és nadrág miatt egy erőszakos, bántalmazó kapcsolat jelenetei elevenednek meg a fotókon.

Később műveit Ujj Zsuzsi már nem ilyen nagyszámú sorozatokban készítette. Az 1990-es VII. Esztergomi Fotóbiennálé fődíjas képén újra visszatér a testfestéshez. Ezúttal a hátára egy hatalmas szemekkel meredő arcot festett. A fotókon különböző helyzetekbe hozza az arcot, melynek így egészen kifejező kontextusa lesz. Szintén kései darabja az életműnek a női aktokat ábrázoló Torzók. A torzóknak egyes testrészei, sőt néhol még a feje is hiányoznak, ezáltal személytelenné válnak a női testek. Ehhez hasonló lírai munkája a Körbe című sorozata, mely a legutolsó volt az életműben. A négy darabból álló nagyméretű fotósorozat egyes elemein negatív képként jelennek meg a fej nélküli női testek, körkörösen sétálva, míg az utolsó fotóról eltűnnek az alakok.

Ujj Zsuzsi művészete sokáig kívül maradt a hivatalos intézményrendszer figyelmén. Lappangó fotós életművével két évtizedig nem történt semmi. A 2009-es Gender Check című bécsi MUMOK kiállítás kapcsán kerültek előtérbe a fotói. Pár évre rá, 2012-ben beválogatták a londoni TATE-ben megrendezett A Bigger Splash: Painting after Performance című kiállításra is. Mindkét tárlaton a Trónusos című képével szerepelt. Csak ezt követően kezdtek magyarországi intézmények és közgyűjtemények érdeklődni Ujj Zsuzsi művészete iránt.

Ujj Zsuzsi életművének létrejöttében, bemutatásában, külföldi promotálásában és utógondozásában elévülhetetlen érdemei vannak a MissionArt Galériának és Várnagy Tibornak, a Liget Galéria egykori alapító-vezetőjének, akinek a műveiből 2021-ben mutatott be válogatást a sepsiszentgyörgyi MAGMA.

Zombori Mónika

Az esemény része a Sepsiszentgyörgyön megrendezésre kerülő 3. VISOR Székelyföldi Fotófesztiválnak.