Az ikon- és freskófestés művészete – Brâncuși kreativitásműhely Dan Acostioaei vezetésével: 2016. szeptember 16-án, pénteken 10:00-12:00 és 16:00-20:00 óra között.

Kié is Brâncuși, és legfőképp: kell ő legyen valakié?

A Föld Bölcsessége (Cuminţenia Pământului) megvásárlását célzó közadakozási kampány* teljében Bukarest központjában a Kormány épületét hatalmas molinó takarja el. Összekapcsolva művészt és országot, a szobrot itt a nemzeti trikolór öleli körül. A tavaly megjelent Brâncuși. Egy örökkön át tartó élet (Brâncuși. O viață veșnică) című tanulmánykötetemhez tökéletes borító lenne ez a kép – pontosabban el sem tudnék képzelni találóbb illusztrációt ahhoz, ahogy a nemzeti büszkeség átszínezi azt, ahogy Romániában Brâncușira tekinteni szokás. Ezúttal, talán nem véletlenül, a Brâncuși fiai és lányai. Egy családi intrika című kiállítás egy magyar többségű városban lesz látható. Egy kanadai művész fiktív útinaplójából** való az a kép, ami még eszembe jut: Attila a hunok királya és Brâncuși ülnek szemtől szemben egy padon és a Facsésze (Cupa din lemn) fölött vitatkoznak (utalás egy Brâncuși műegyüttesre, ahol a Végtelen oszlop egyik első vázlatára helyezve egy ilyen, ivóedényszerű tárgy látható). Elveszett kincs, ami mindkettejüké, s ami a szerző meglátása szerint arról a szerénységről beszél, mely mindkettejüknek egyként sajátja volt. Történelmi dokumentumok szerint Attila nemcsak, hogy fakupából ivott, de egyszerű, díszítetlen ruhákat is viselt, és ahogy Brâncușinak, neki is volt totemállata (nem az Égi madár vagy a Kakas, hanem egy héjához hasonló ragadozó madár).

De túllépve kultúrák, korok és terek határait átjáró fikción, bízom benne, hogy abban a kontextusban, amit Sepsiszentgyörgy kínál, lehetőségünk lesz nemzeti érzelmektől átitatott retorikán túllépve megérteni Brâncușit, az itt kiállított munkákra pedig (végre) nem szentségtörésként tekint a látogató, hanem egy, a kritikai gondolkodáshoz elengedhetetlenül szükséges pimaszság gesztusaiként érti meg azokat.

Romániában felnőtt művészekként a Brâncuși-i példát a művészettörténeti panteon legfelsőbb szintjére helyezve sulykolta belénk a magasztaló diskurzus; ez a túlzott kitettség szükségszerűen szülte meg bennünk a dekonstrukció igényét. Jelen kiállítás címét is egy ilyen – egyfajta lokális értékű „művészeti patriarchátust” sugalló – kiadvány ihlette***. Gyerekekként eleve szófogadatlanok vagyunk. A „polgári engedetlenség” pedig (a XIX. századdal kezdődően) megkerülhetetlen kötelességünk.
Jelen kiállítás két korábbi tárlat anyagát gyűjti egybe. Mindkét epizód Constantin Brâncuși kultuszát járta körül, azt vizsgálva, hogy miként aggatta a nacionalista diskurzus saját értelmezéseit az alkotó munkásságára, s állította be Brâncuși nemzetközi elismertségét Románia sikerének. Az, hogy Brâncușira egyfajta nemzeti hősként tekintünk, már a két világháború között a nemzetközi legitimáció egyik fontos eszköze volt. Ez a szemlélet hatotta át azt a gondolkodást is, amivel a ’60-as, ’70-es években a szocializmus építette be az alkotó munkásságát saját eszmekörébe, és ez teljesedett ki a ’70-es, ’80-as években mindenre kiterjedő protokronizmusban is. Ugyanez az alapállás köszön vissza azonban a versengő nemzetek mai kontextusában is: globalizáció és európai identitás-politikák mentén Brâncuși az országimázs egyik fontos alappillérévé válik. Az idők során a brâncușiológusok terén tapasztalható állandó túltermelés folyamatosan táplálta ezt a diskurzust: mindent, amit ma Brâncușiról gondolunk ez hat át, legyen szó kereskedelmi- vagy kormánystratégiákról, popkultúráról, nacionalista diskurzusokról vagy olyan nemzetfeletti mozgalmakról, mint a jóga vagy a szabadkőművesség.

A temesvári Art Encounters keretében a Salonul de Proiecte által szervezett epizód alapja egy sor interaktív műhelyfoglalkozás volt, melyeket a Brâncușiológiai Alkotóműhelyek ironikus cím fogott egybe. A kolozsvári Plan B Galéria által szervezett tárlat inkább dokumentarista jellegű volt, egyfajta resource room, mely a ’90-es évek óta a témában létrejött képzőművészeti projektek anyagait gyűjtötte össze. Az itt kiállított munkák jó része ezen a kiállításon is fellelhető. Olyan alkotásokról van szó, melyeknek középpontjában Brâncușinak a kulturális elitek és a popkultúra körében való szentté avatása áll, pontozva azt, hogy a Brâncuși műveihez való tisztán esztétikai közelítés a mai romániai kontextusban teljességgel lehetetlen. Viszonyulásunk, melyet folyton megzavar a nacionalista pátosz, ezáltal kilép a képzőművészet köréből és politikai gesztussá válik.

(A.C.)

*Brâncuși az enyém a címe annak az idén májusban a  Románia Kormánya és Kulturális Minisztériuma által indított kampánynak,  mely hozzájárulhat Constantin Brâncuși A Föld Bölcsessége című szobrának megvásárlásához.
**Robin Peck, SCULPTURE. A Journey to the Circumference of the Earth, Fredericton, Canada: BJ Press 2004
***Paul Rezeanu, Brâncuși. Tatăl nostru, Craiova, Románia: Autograf MJM 2012. Időközben a szerzőnek, ugyanannál a kiadónál Brâncuși. Az utolsó dák címmel újabb műve jelent meg.

Külön köszönet: Salonul de proiecte, Bukarest; Plan B Galéria, Kolozsvár/Berlin
Az esemény része a pulzArt4 kortárs összművészeti fesztiválnak.